Forgódugattyús szivattyúk a vegyiparban
Erősen viszkózus, agresszív és koptató közegek feldolgozása

Piaci követelmények

Erősen viszkózus, agresszív és koptató közegek feldolgozása

Vogelsang megoldás

A VX sorozat és az IQ sorozat forgódugattyús szivattyúi

Az olyan igényes iparágakban, mint a vegyipar, a problémamentes, karbantartás-barát és költséghatékony szivattyúzási folyamathoz a teljesítmény ugyanolyan fontos, mint a rugalmasság. A habarcsoknak, festékeknek, ragasztóknak, szappanoknak, lúgoknak vagy savaknak mind megvannak a maguk sajátosságai, és nagyon szigorú biztonsági követelmények vonatkoznak rájuk. A Vogelsang által alkalmazott, érintkezésmentes, forgó, pozitív kiszorítású szivattyúkat kifejezetten előnyben részesítik a nagy viszkozitású, agresszív és koptató közegek szivattyúzásához, mivel ezek a szivattyúk biztonságosan, gyorsan és pulzálás nélkül képesek a különböző folyadékok mozgatására.

A Vogelsang szivattyútechnológiája ezen a területen az ipari szivattyúk különösen kompakt kialakításának és egyszerű karbantartási követelményeinek köszönhetően bizonyított. A helytakarékos kialakítás lehetővé teszi a szűk helyen történő telepítést, ami lehetővé teszi a különböző eljárásokban, beleértve a különböző adagolásokat is. Ezért a Vogelsang különböző anyagokból készült különböző szivattyú típusokat kínál. A különböző formájú szivattyúkamrákat és forgórészeket is az adott alkalmazáshoz tervezik. Mindegy, hogy acél, rozsdamentes acél vagy nikkelötvözet, a zárt kamrás szivattyúrendszerünk a kivételes szívó- és szárazonfutási teljesítményével maximális hatékonyságot biztosít.

A savak olyan alacsony pH-értékű anyagok, amelyek maró hatással bírnak, és széles körben használják őket ipari folyamatokban.
Az olyan savakat, mint a kénsav, a salétromsav, a hangyasav vagy az ecetsav, kémiai szintézissel állítják elő; például a kénsav esetében kontakteljárással, az ecetsav esetében pedig erjesztéssel. Ezek elengedhetetlenek számos ipari alkalmazásban, többek között műtrágyák, tisztítószerek és kémiai reakciók előállításában.

A lúgok olyan lúgos anyagok, amelyeket kémiai reakciókban és gyártási folyamatokban használnak.
Az olyan lúgok, mint a nátrium-hidroxid-oldat és a kálium-hidroxid-oldat, sós víz elektrolízisével állítják elő, és olyan folyamatokban használják őket, mint a szappangyártás, a vegyipari termelés és a semlegesítési reakciók.

A kerámiaemulziók olyan keverékek, amelyeket kerámiák és bevonatok gyártásához használnak.
A vegyiparban az emulziókat felületaktív anyagokkal stabilizálják, és pontos összetétel-beállításon esnek át, hogy szabályozni lehessen a kerámia bevonatokhoz vagy más alkalmazásokhoz szükséges viszkozitást és tulajdonságokat.

A klór egy reaktív gáz, amelyet fertőtlenítésre és kémiai szintézisre használnak. A klorid-alapú anyagok kifejezés a kloridot tartalmazó vegyületekre utal.
A klórt sóoldat elektrolízisével állítják elő, míg a kloridvegyületeket olyan folyamatokban használják, mint a vízkezelés, a PVC-gyártás, valamint kémiai szintézis közbenső termékeiként.

Ezek a kozmetikumokban használt összetevők, például olajok, viaszok, színezékek és tartósítószerek.
A vegyiparban olyan alapanyagokat, mint a szilikonok, emulgeálószerek és tartósítószerek, feldolgoznak és tisztítanak, hogy a kozmetikai készítményekben biztonságosak és hatékonyak legyenek.

A hidrogén-peroxid egy olyan kémiai vegyület, amelyet fertőtlenítőszerként, fehérítőszerként és oxidálószerként használnak.
A hidrogén-peroxidot antrakinon-eljárással állítják elő, és textíliák fehérítésére, szennyvízkezelésre, valamint kémiai szintézis során különböző oxidációs reakciókhoz használják.

A kaolin egyfajta agyag, amelyet a kerámiagyártásban használnak, míg a mésztej a kalcium-hidroxid szuszpenziója, amelyet az építőiparban és a vízkezelésben alkalmaznak.
A kaolint finomítják, hogy eltávolítsák belőle a szennyeződéseket és javítsák tulajdonságait a kerámiagyártáshoz, míg a mésztejet mész és víz keverésével állítják elő, és vízkezelési, valamint pH-szabályozási folyamatokban használják.

A habarcsok cement, homok és víz keverékei, amelyeket építőanyagok összekötésére használnak. A vakolatokat a falakra vagy a mennyezetekre viszik fel a sima felület kialakítása érdekében.
A vegyiparban gyakran adalékanyagokat, például polimereket és lágyítókat kevernek a habarcsokhoz és a vakolatokhoz, hogy javítsák azok szilárdságát, tapadását és tartósságát.

A természetes latex a gumifákból nyert tejszerű folyadék, amelyet gumitermékek gyártásához használnak.
A vegyipar vulkanizálással és stabilizátorok alkalmazásával dolgozza fel a természetes latexet, és így tartós gumianyagokat állít elő különböző felhasználási célokra.

A fűtőolajok a nyersolaj nehéz frakciói, amelyeket fűtésre, áramtermelésre és motorok üzemeltetésére használnak.
A vegyiparban a nyersolajat különböző minőségű fűtőolajokká finomítják, és adalékanyagokat kevernek hozzá az égési hatékonyság javítása és a kibocsátás csökkentése érdekében.

A festékek olyan pigmentált folyadékok, amelyeket védelmi és esztétikai célból visznek fel a felületekre. A lakkok átlátszó bevonatok, amelyeket a felületek védelmére és megjelenésük javítására alkalmaznak.
A festékek és lakkok gyártása során gyantákat, oldószereket, pigmenteket és adalékanyagokat dolgoznak fel kémiai úton, hogy javítsák az olyan tulajdonságokat, mint a száradási idő, a tartósság és a fényesség.

A természetes latex a gumifákból nyert tejszerű folyadék, amelyet gumitermékek gyártásához használnak.
A növényvédő szerek és műtrágyák olyan kémiai folyamatok során készülnek, amelyek magukban foglalják a nitrogénmegkötést, a foszforkivonást, valamint olyan speciális hatóanyagok előállítását, amelyek a kártevők elleni védekezésre vagy a talaj termékenységének javítására szolgálnak.

A polimerek hosszú molekulaláncok, amelyeket műanyagok, gumik és szálak előállításához használnak.
A polimereket polimerizációs folyamatok során állítják elő, amelyek során az etilénhez vagy a propilénhez hasonló monomerek kémiai kötéssel összekapcsolódnak, így sokoldalúan felhasználható, a gyártásban alkalmazott anyagokat képezve.

Ezek olyan anyagok, amelyeket felületek összeragasztására használnak, a szintetikus gumioldatoktól kezdve a természetes és szintetikus ragasztókig.
A vegyiparban a gumioldatokat, ragasztókat és kötőanyagokat polimerek és elasztomerek szintézisével állítják elő. Az adalékanyagok – például oldószerek, töltőanyagok és tapadásfokozók – javítják a termékek teljesítményét és tapadási tulajdonságait.

Az olyan sóoldatokat, mint a nátrium-szulfát, számos ipari folyamatban használják, többek között az üveggyártásban és a mosószerek előállításában.
A nátrium-szulfátot általában kémiai reakciók melléktermékeként állítják elő, és töltőanyagként használják mosószerekben, illetve az üveg-, papír- és textiliparban.

Ezek a tisztításra, hidratálásra és ápolásra szolgáló testápolási termékek.
A vegyiparban a szappanokat és samponokat szappanosítás (a szappanok esetében) és emulgeálási eljárásokkal állítják elő. A krémek és paszták előállításához olajokat, vizet és stabilizátorokat kevernek össze, hogy stabil emulziókat hozzanak létre.

Az oldószerek olyan folyadékok, amelyeket anyagok oldására használnak, az észterek pedig olyan szerves vegyületek, amelyeket gyakran oldószerként vagy illatanyagként alkalmaznak.
Az oldószereket és az észtereket olyan folyamatok során állítják elő, mint az észterezés (savak és alkoholok közötti reakció), és szerepet játszanak a bevonatoktól a gyógyszerkészítményekig terjedő alkalmazási területeken.

Ez a vegyipari gyártási folyamatok melléktermékeként keletkező szennyvíz, amely gyakran szennyező anyagokat tartalmaz.
A szennyvizet kémiai, biológiai és fizikai eljárásokkal tisztítják meg, hogy eltávolítsák belőle a káros anyagokat és megfeleljen a környezetvédelmi előírásoknak, mielőtt azt a környezetbe engednék vagy újrahasznosítanák.